Ezért kifeküdtem! A hasam nagyon fehér, a vállam, hátam, arcom szépen barnult a többi nem tud, mindig rohanok.
A napokban a pszichiátrián jártam, egy- egy klienst kaptunk, akikről rövid beszámolót írunk, tudtam mikor oda mentem, mire vállalkoztam, de erre nem számítottam.
Találkoztam egy anyával aki 34 éves és kimerült, a párjával elhidegültek egymástól, (no sex) a kislányuknak szentelte az életét miután megszületett és közöttük aludt, nem volt magára ideje, ezért elváltak és Ő a kimerültség tüneteivel (depresszió) bevonult meggyógyulni.
Ott is olyan emberek élnek mint én, mi, bárki, csak a krízis tűrő képességük más, hiszen én is ezekkel a tünetekkel élem kinti életem, de nem adom fel mert van bennem egy hajtó erő, ami azt mondja, nem adhatod fel.
Ez a hét érdekesen alakult étcsokis fagyira vágytam minden egyes nap után, remélem holnap már nemet fogok tudni mondani és visszaállítom magam és a lelki egyensúlyom :)
szép napot!