Az embernek vannak problémái ami felszínre tőr, talán a diéta hozta ki, talán ez is a tisztulás része, de most úgy érzem, ezek mellett a problémáim mellett nem mehetek el. Mindenkivel egyesével le kell ülnöm és beszélni. Megbeszélni mi a baj, mi legyen a jövőre nézve, eddig mutattam valamit ami inkább teljes érzelemmentes mosoly mint boldogság mert könnyebb volt a földbe dugnom a fejem mint kimondani mit is érzek.
És ez határozza meg a napjaim, a diétám megy tovább nincs gond, a mai futás+gyakorlatot át tettem holnapra. Így kicsit megcsúszott a hetem, de nem gond, minden rendben lesz. Túlélem, remélem.
Mivel későn ebédeltem így az uzsi kimaradt :( szánom-bánom, de örülök, hogy legalább ettem. Majd nemsokára jön a vacsi turmix és tente. :) A gyermekeim most is hancuroznak én nem értem miért vagyok most ilyen szana-szét szórt. Így persze, hogy nem fogadnak szót, ha látják rajtam az engedékenységet...
Ez a hét továbbiakban a talpra állásról, a megoldások megvalósításáról és a hétköznapjaim további folytatásáról fognak szólni.És persze hátra van még 2* 2km, ha tovább fogok futni akkor tovább megyek, nem vagyok semmi jónak az elrontója :) és még 3 adag gyakorlatsor. Mikulásra 65? Hát lehet, hogy valami kisebb számot kellene kitalálnom, nem stagnálok, még nem! Ma ráálltam, hogy tudjak valamit mondani a Tamásnak. Jó kifogás, de mondani akartam neki, hogy mennyi vagyok :)